gondolkozni: tartalmi táblázat
– 100 – nincs szükségem arra – 101 – a zord bölcsességek – 102 – faképnél hagyva minden
– 110 – wiki vers – 111 – wiki vers – 112 – wiki vers
– 120 – vajon nem lenne-e – 121 – ki se kell – 122 – wiki vers

 

– 100 –

nincs szükségem arra hogy bizonyítsak

ha bennem van – úgyis látszik rajtam

ha nincs bennem – hiába is próbálom elhitetni

 

ha nincs bennem – megtehetem hogy elhívom hozzám –

akkor beengedem a legbelső körbe

hogy bennem maradjon mindörökké

*

(megjelent: Alföld, 1982. március)

 

– 101 –

a zord bölcsességek elméletét

a valóság gúnymentesen

önmagából eredően rontja le

 

és nem sikerül senkinek igazzá tennie

hogy a mindeddig létrehozott

legkisebb boldogtalanság a boldogság

 

mert megteremtjük a mi világunkat –

nyomaink itt maradnak mögöttünk e porban

és majd megtörténünk újra mindannyian

 

csakhogy a kívánt változatban

*

(megjelent: Magyar Nemzet, 1981. október 25.)

 

 

– 102 –

faképnél hagyva minden fárasztó hülyeséget

tisztelettel

belehasítunk a dolgok közepébe

mint kés a félkemény vajba

 

és a metszet feltárja a belső erővonalakat

amint hajladozva követik

a behatolás okozta átrendeződéseket

színtiszta akaratunk szerint

*

(megjelent: Magyar Nemzet, 1981. október 25.)

 

– 110 –
   
– 111 –
   
– 112 –

tévedés volna elhitetni magunkkal

hogy végleges az irány amelyet mutatunk

 

még mindig az eredményes cselekvés

egyetlen megfelelő formáját keressük

amint az emberré válás feltételei összekapcsolódnak

 

s ha a szeretet nem célja a változásoknak –

úgy azoknak csupán létezési módja

*

(megjelent: Alföld, 1982. március)

 

– 120 –

vajon nem lenne-e okosabb

jint előreengedni a kellő időben

jang folytonos erőltetése helyett?

 

régóta kapaszkodtam a tündöklés peremén

hogy végül nagy robajjal pottyanjak le onnan –

most csöndesen ülök a nyugalom árnyékában

 

Igen. kidolgozni csak hátul, szurkos sötétben lehet

ahol a szándék konok, a terv alapos

s a fájdalmas szégyen összeszorítja a fogakat

 

tudom együgyű voltam mert vétettem

a váltakozó ellentétek törvénye ellen –

rám is tiport a törvénytisztelő vidámság

 

de nincs időm arra, hogy rosszkedvű legyek

ezért inkább ésszerűen visszavonulok

ha felém fordítja széles hátát az élet

*

(megjelent: Alföld, 1982. március)

 

– 121 –

ki se kell mondani

mi a neve ennek az útnak

hova vezet ez a pontos útirány

szép vonal kicsit ívelt

feszesebb mintha egyenes volna

 

valamikor valaha elfelejtettük

most sem emlékszünk egészen még

hogyan mondják azt ott a végén

bár tán nem is fontos mi a neve –

nincs törés

*

(megjelent: Alföld, 1982. március)

 

– 122 –
   

Vissza az oldal elejére