vajon nem lenne-e okosabb
jint előreengedni a kellő időben
jang folytonos erőltetése helyett?
régóta kapaszkodtam a tündöklés peremén
hogy végül nagy robajjal pottyanjak le onnan –
most csöndesen ülök a nyugalom árnyékában
Igen. kidolgozni csak hátul, szurkos sötétben lehet
ahol a szándék konok, a terv alapos
s a fájdalmas szégyen összeszorítja a fogakat
tudom együgyű voltam mert vétettem
a váltakozó ellentétek törvénye ellen –
rám is tiport a törvénytisztelő vidámság
de nincs időm arra, hogy rosszkedvű legyek
ezért inkább ésszerűen visszavonulok
ha felém fordítja széles hátát az élet
*
(megjelent: Alföld, 1982. március)
|